A mai bejegyzésben egy viszonylag ritkán alkalmazott megoldás, a tárolócsatornás állványrendszer kerül bemutatásra. Hasonlóan a be- és átjárható állványos tároláshoz, az egységrakományokat ebben a rendszerben is közvetlenül egymás mögé, illetve egymás mellé kell elhelyezni. Ebből következik, hogy ez is egyfajta tömbös tárolás, ahol – a közlekedő folyosók hiánya miatt – igen kedvező a terület- és térkihasználás. Azonban ezen rendszerek esetében a gépnek nem kell behajtania az állványba.
Előnyök, megoldások
Az egységrakományokat ún. csatornákban tároljuk, melyek az egyik irányba 3-5%-ban lejtenek. Az egymás mögé halmozott áru így mindig kigördül, kicsúszik az állvány első sorába (gravitáció), ezzel megspórolva a targoncáknak azt az időt, amit a be- és átjárható állványok esetén a csatornákon belül kellene töltenie. Jól automatizálható és könnyen illeszthető a technológiai folyamatokba. Általánosságban két eltérő megoldást lehet elkülöníteni:
1. vannak az úgynevezett tálcás rendszerek, melyek működését az alábbi videó mutatja be kiválóan:
[youtube id=”oOWEFMqIPG0″ width=”600″ height=”350″]
2. valamint elérhetőek görgősoros megoldások, melyek lehetnek egy, illetve két oldalról hozzáférhetőek:
[youtube id=”FjtWjheOeqQ” width=”600″ height=”350″]
Push-back rendszer esetén az egységrakományok teleszkópos tálcás rendszereken vagy görgőkön mozognak a helyükre, általában 3-4 mélységű állványzatban. A ki- és a betárolás is ugyanazon az oldalon történik, így a LIFO (utolsónak betárolt áru megy ki először) elvet lehet megvalósítani. Amennyiben a csatornában már van tárolási egység, úgy az új rakatot a korábban behelyezett egységgel együtt kell betolni. Kitárolásnál a rakodólapok maguktól visszagördülnek az első sorba.
Létezik FIFO elvet támogató görgős állványrendszer is, ahol a betárolást az egyik, a kitárolást pedig a másik oldalon lehet elvégezni. Betárolás során a targonca felhelyezi a görgős pályára a rakatot, ami lecsúszik a másik kitárolási oldalra. Ennek a módszernek viszonylag nagy a területigénye, hiszen két oldalról is el kell érni az állványzatot, azonban 5-10 egységrakomány mélységű rendszer is kiépíthető.
Hátrányok
Mint minden állványrendszernek, ennek sem elhanyagolható a beruházási költsége. Az egységrakományok mozgása miatt csak sík alapfelületű, gördíthető tárolási egységek esetén alkalmazható a rendszer. Az állványzat sok mozgó alkatrészt tartalmaz, így a karbantartási igény is nagyobb egy tipikus soros állványhoz képest. Valamint értelemszerűen egy csatornába csak egy fajta terméket érdemes tárolni, így csak monostruktúrájú készlet esetén lehet alkalmazni ezen rendszereket, ha nem kell betartani a FEFO elvet.
Shuttle
Érdemes megemlíteni egy viszonylag új technológiát, az ún. shuttle rendszert. Ennek a lényege, hogy az egységrakományokat kocsi sínekre helyezik, mely egyrészt alulról támasztja a rakatokat, másrészt a shuttle kocsik megvezetéséért is felelnek. Itt a rakodólapok nem csúsznak ki a tárolócsatorna első sorába, hanem a shuttle kocsik fogják kimozgatni őket. Egy állványban több ilyen kocsit is el lehet helyezni, ezek bármilyen targoncával áthelyezhetők egyik csatornából a másikba. Alapvetően kevés, de robosztus elemből álló emelőszerkezettel bírnak, mely önálló hajtással és akkumulátoros energiaellátással rendelkezik. Jelenleg ezek a rendszerek azért még elég magas árral bírnak, emiatt alacsony a piaci penetrációjuk.
[youtube id=”K6qlXP78nXU” width=”600″ height=”350″]
Összeállította: Bertalan Marcell
